Az íj kibontását nem kell elkapkodni, ahogyan az ajzást sem. Pontosabban nem az ajzást, hanem az azt megelőző fázist, az íjkarok tepelikre feszítését. A tepelik (vagy teplik) nagyon hasznos eszköz, az íj karok íveit, azok hajlását “tanítjuk” a segítségével.
Miután fent van mind a két tepelik, hagyom néhány órát nyúlni az ínt, ha nagyon erős az íj akkor egy teljes napot. A tepeliken lehet még az esetleges csavarodásokon, tengelytől elálló szarvakon dolgozni, ellentétes irányba csavarni.
A tepelik után az ajzó táblára került az íj, ahol tovább lehetett nyújtani a karokat, illetve a táblának megvan az az előnye, hogy az ajzáshoz megfeszült íjnál meg lehet mérni a szükséges ideghosszt, és az ajzó ideget ennek megfelelően lehet hurkolni.
Ezek után jöhet az igazság pillanata, azaz az első ajzás. Miután rákerült az ideg, azonnal kiderül, hogy melyik oldal az erősebb, vagy legalábbis melyik oldalra tolódott el az íj balansza. Az erősebbik oldalról vegyük le először a tepeliket, ezt az oldalt a térdünkönt hajlítgatva állíthatunk a karok egyensúlyán.
Szerencsés esetben ez elég is a beállításhoz, (nekem még soha nem volt ilyen szerencsém) ha nem, akkor az erősebbik kar szarujából – nagyon óvatosan – anyagot kell eltávolítani (kaparni, citlingezni). Egyszerre mindig csak kis mennyiséget, néhány vonást távolítsunk el és folyamatosan ellenőrizzük a karok egyensúlyát. A jó beállítás csak idő és türelem kérdése…
Miután a nagybani egyensúlyt sikerült elérni, vegyük le a másik tepeliket is. Ha még mindig eltérés van a karokban, a gyengébbik oldalon az ideget szorítsuk egybe a karral, így megfeszítve az erősebb oldalt és folytassuk tovább a karok egyensúlyozását. Nem kapkodok, ha esetleg a szarvakban is van elhajlás, közben azokat is korrigálom. Ha ügyesen dolgozunk a karok előbb-utóbb egyensúlyba kerülnek:
Visits: 289
