Régóta tartozom ezzel a topikkal és ráadásul az íjkészítésnek egy nagyon fontos mozzanatáról van szó. A sok munka és időráfordítással elkészült íjnak a lehető legjobb védelmet kell biztosítani a mindennapos használat során fellépő sérülésekkel szemben, illetve óvni kell a nedvességtől, párától. A jól levédett és burkolt íj sokáig megőrzi épségét, az igényesen kivitelezett munka pedig még jobban kiemelheti az íj szépségét.
Az íj védelméhez felhasznált természetes anyagok köre eléggé szűkös, ami nem véletlen. Az ideális anyag vízálló, rugalmas, jól ragasztható és nem utolsósorban tartós. Ezeknek a követelményeknek két fajta anyag felel meg és az idők során szinte csak e két anyag alkalmazása terjedt el. Ez a két anyag pedig a kéreg és a bőr. Természetesen lehetséges az íj védelmét időlegesen egyéb, az íjra felkent vízálló kencékkel is biztosítani, pl. a jól bevált sellakkal, amit közvetlenül az inazásra, több rétegben felhordva az íj vízállósága úgy-ahogy megoldott. A sellak ráadásul természetes anyag, még ha autentikusnak nem is igazán nevezhető (A felhasználásához alkohol kell, aminek az előállítását – megfelelő tisztaságban – ha jól tudom csak a 15. században oldották meg, tehát előtte valószínűleg nem alkalmazhatták). Egyéb vízálló anyagok – pl. a különböző gyantákból növényi olaj hozzáadásával készített lakkok- felhasználása szintén elterjedt volt (a török íjaknál különösen) és ezeket szintén fel lehet használni közvetlenül az inazásra is (indiai és perzsa íjaknál előszeretettel alkalmazták ezt a technikát). Ezek az anyagok azonban nem igazán tartósak, időről-időre fel kell újítani őket, ráadásul a fizikai behatásoktól (ütődés, karcolás, dörzsölés stb.) nem igazán védik az íjat. Tehát a kéreg illetve bőr alkalmazása – természetesen ezek vízállóságának megoldása mellett- átfogóbb védelmet képes biztosítani az íj számára.
Kéreg:
A különböző fák kérgeinek felhasználása meglehetősen elterjedt volt. Többek között remek alapanyag nyíltegez számára is. Íjak burkolására azonban gyakorlatilag csak nyírkérget használtak. Nagyon rugalmas, teljesen vízálló, jól ragasztható és elég könnyen elérhető anyag. Sajnos nem nálunk, a magyarországi nyírfák kérge nem annyira rugalmas, és általános minősége sem annyira jó, mint pl. az északi országokban előforduló típusoknak. A szóba jöhető országok: Finnország és Oroszország, esetleg Kanada. Az ebay segít….
A nyírfa kéreg már magában is remek vízállóságot biztosít, köszönhetően a kéregben található gyantás-szutykos anyagnak. Ezt az anyagot (nyírfa-szurok) egyébként hosszas, magas hőmérsékleten történő hevítéssel ki is lehet nyerni a kéregből, nagyon jó ragasztó anyag. A youtube-n van egy rakás videó a nyírfaszurok kinyeréséről…
Ha a nyírfa kérgét a felrakás után még esetleg sellakkal is lekenjük, az íj gyakorlatilag teljesen vízálló lesz.
A nyírfa kéreg felrakása az íjra nem túl bonyolult dolog. A megfelelő vastagságúra ledolgozott (kb. 0.5 mm) kérget a megfelelő hosszúságra és szélességre le kell vágni (az ínvonalon érjen túl kb. fél centivel), majd meleg vízbe beáztatni (a kéreg nem fog átázni, csak valamennyit puhul). Az ínréteget le kell kenni meleg enyvvel (az inazáshoz használt sűrűségű jó lesz). A kéregről le kell törölni a vizet, majd erre is felkenem az enyvet és mehet fel az íjra. Ha esetleg valamelyik hajlásnál nem akar megtapadni a kéreg (próbálja kirúgni magát), akkor ideiglenesen az a részt papírszalaggal leragasztom. Száradás után az ínvonalon le kell vágni a fölös kérget és gyakorlatilag készen vagyunk. Ahogy említettem, a kéreg magában is vízálló, de ha lekenjük még sellakkal, akkor az még védi a ragasztást is és teljesen jó vízállóságot biztosít az íjnak. És szép ragyogó fénye is lesz.
Nem szeretem a nyírfakéreg burkolást. Egyrészt Magyarországon jó minőségűt szinte nem lehet beszerezni, másrészt ránézésre és tapintásra is olyan érzésem van, mintha műanyaggal lenne burkolva az íj. Persze ízlések és pofonok de én hanyagolom.
Views: 328
