Mag formázás, alakítás

Ismét egy olyan lépésnél vagyunk, ami az íj működése szempontjából nagyon fontos. A mag méretezését a későbbiek folyamán már nem tudjuk változtatni, csak akkor, ha valamit lebontunk a kész íjról, ami nem a legjobb lehetőség. A megfelelő méretezés életbe vágó, ha túl vastag a famag:

– az íj karok egyszerűen törhetnek (magtörés, az íjnak gyakorlatilag vége). A famag annyira kiesik a semleges zónából, (az a zóna, ahol nem nyúlik és nem tömörödik jelentősen az íjkar anyaga, ellentétben a szarus és inas résszel, ami ugye tömörödik illetve nyúlik) hogy nem képes elviselni a terhelést és törik.

– az íj kezelhetetlenül erős lesz, rugalmatlan, a tiller során nem tudunk annyi anyagot eltávolítani a szaruról, hogy a megfelelő hajlást és célzott erősséget kialakíthassuk. Ha ilyenkor túlfaragjuk a szarus oldalt, csakhogy gyengítsük az íjat az a szaru rogyásához vezethet ( és közben még mindig erős az íj). Ez a sakk-matt helyzet, a rosszabbik eset, nem tudunk mit kezdeni az íjjal, vagy a falon végzi díszként, vagy lebontjuk róla az inazást és újra alakítjuk a famagot (esetleg komolyabban elkezdünk gyúrni a konditeremben….).

Ha a famag túl vékony:

– ez a jobbik eset, az íj lehet, hogy gyengébb lesz a vártnál, de ezen egy kis plusz ínréteggel lehet javítani, anélkül, hogy valamit bontani kéne az íjról.

– az íj instabil lehet, nem lehet beállítani a stabil hajlást, a felajzott íj állandóan “elmászik”, kis hőmérséklet változásra is nagy fonterősség-változást produkál. Ezen nem segít a plusz inazás sem, több olyan famag nélküli szaruíjat láttam a youtube-n, aminél szintén ugyanez a probléma.

Tehát a famag megfelelő vastagságának “eltalálása” meghatározó lesz az íj működése, lőélménye szempontjából. Sajnos nincs sablon, amit minden íjra rá lehetne húzni, hiszen nincs két egyforma íj, nincs két egyformán hajló szarulap, vagy tökéletesen eltalált, mind a két oldalon azonos vastagságú inazás. Ha a méretek ( az íj hossza illetve szélessége) változik, a famag vastagságának is változnia kell. Ehhez bizony tapasztalat kell, ami még nincs az első íj építésénél. Ilyenkor az ember hajlamos arra, hogy nem bízik az anyagban, minden egy picit túlméretes lesz, a famag vastagsága is, az eredmény pedig egy túlméretezett, túlerős, túlsúlyos íj lesz.

A magvastagság kialakítása során – a hajlós részeknél – én azt a szabályt szoktam alkalmazni, hogy a szaru vastagsága mínusz 1 milliméter. Tehát 5 milliméteres szaru fölött négy milliméteres a famag. (3 milliméter a minimum, ez alá nem szoktam menni). A famag nem egyenletes vastagságú a teljes keresztmetszetén, a szélek elvékonyodnak, a középső rész a vastagabb. Továbbá a famag vékonyodik a markolat irányából a szarvak felé – a szaruval egyetemben. Magyar íj esetében, ha a szaru 5 milliméter vastag a markolatnál, akkor a szarvtőnél kb. 2-3 milliméteresre vékonyodik egyenletesen a teljes íjkar hosszon. A famag követi ezt a vastagságot, ahogy már említettem mindig egy kicsivel vékonyabb mint a szaru, de 3 mm alá nem nagyon vékonyodik. Ez alól kivételek a török íjak, itt rövidebb a hajlós kar, a famagnak valamivel vékonyabbnak kell lennie (40-50 fontos íjaknál pedig különösen, már ha valaki ilyen erősségű szarus íjat céloz meg).  Itt már tizedmilliméterekről beszélünk, nehéz ezt  meghatározni, érezni kell.

Általánosságban elmondható, és talán jobban megfogható tanács, hogy a készre méretezett magot kézbevéve, az íjkarokat  viszonylag kis erőbehatásra meg tudjuk hajlítani (természetesen csak kis elmozdulást előidézve) Ha túl sok erőt kell belevinni, a mag még túl vastag, szedni kell belőle.

A mag vastagságának kialakítása a szaru vastagság beállításával kezdődik. A karok vastagságát négy-öt centiméterenként megmérjük majd a szarukat azonos vastagságúra reszeljük, illetve késsel, éles szerszámmal kaparjuk mind a két íjkaron (mivel még a famaghoz nem nyúltunk idáig, azoknak azonos vastagságúnak kell lennie). Miután mind a két karon azonos vastagságú a szaruréteg, hozzá lehet kezdeni a famag méretezésének is, hasonló módszerrel. Az elején még, amikor sok anyag van ráspolyt használok, később már csak kést vagy citlinget (végül is a kést is citlingként használom).

Óvatosan haladva, inkább többször mérve, minthogy az anyagot túlszedjem, kialakítom az egyik kart, majd ennek a méreteihez igazodva a másikat is. Ha ez is megvan, az úgynevezett elő-tiller következik, vagyis a két kar erősségét, hajlását ugyanolyanra próbálom beállítani. Hiába állítottuk be ugyanis teljesen azonos vastagságúra mind a két kart, a szaruk keménysége, rugalmassága különbözik, ilyenkor a gyengébb karhoz tudjuk állítani az erősebbet úgy, hogy az erősebb oldali famagból még óvatosan szedünk le. A szaruhoz ilyenkor már nem nyúlunk ( az élek kerekítése kivételével), annak a vastagságát meghagyjuk az íj tillerezéséhez, életre keltéséhez. Nagyon óvatosan járjunk el, többször mérjük, az íjat fogjuk be satuba stabilan, a két kart óvatosan hajlítva próbáljuk meghatározni az erősebbiket, illetve azt is, hogy hol hajlik másképp, kevésbé mint a gyengébbik kar. Ezekről a helyekről kell még anyagot eltávolítani, óvatosan, egyszerre csak néhány vonásnyit, aztán újra próbálni kell a hajlást. Ha jól sikerül végrehajtani az előtillert, az nagyban megkönnyíti majd az íj végső beállítását, balanszának kialakítását.

szarv inazáshoz kész

Miután a karok méretezése kész, kialakítom a szarvakon azokat a részeket is, ahová ín kerül, majd az egészet felfésülöm egy fémfűrész lapot használva.

 Ezek után a fa részeket már nem fogdosom puszta kézzel csak kesztyűben, elkerülendő a részek szennyezését, zsírosodását, ami az inazás során nem lenne túl előnyös.

Visits: 781