Szaru ragasztása / Horn gluing

A szaru ragasztása az egyik leglényegesebb pontja az íjkészítésnek. A későbbiekben a hajlós kar folyamatosan erőhatásoknak, hirtelen mozgásoknak, fékeződésnek, feszülésnek lesz lesz kitéve, amit az íj nem fog bírni ha a ragasztás nem jól sikerült. Az íjkészítés során jelentkező kudarc fő oka is elsősorban a szaruval kapcsolatos (leválás, szétválás). Ráadásul, ha hővel történő korrekciót kell alkalmazni az íj életre keltése során ( amire nagyjából mindig számíthatunk) akkor is életbe vágó, hogy a ragasztás bírja ezt a fajta megterhelést is.

A szaru ragasztása során betartandó fontosabb szabályok:

1. A szaru kiválasztása.

Csakis ép, tökéletes szarut használjunk. Minél vastagabb, annál jobb – ez a későbbi tiller folyamán lesz hasznos, ugyanis ha van miből eltávolítani anyagot, az sokkal egyszerűbbé teszi az íj kiegyensúlyozását, balanszát. Ha szarus íjat készít az ember, akkor szerintem a minimum fonterősség az 50, ennél gyengébb szarus íjat nem érdemes készíteni. Ehhez is kell a megfelelő szaru vastagság. Általánosságban azt mondhatom, hogy a markolatnál a minimum vastagság 5mm, a szarvtőnél pedig 3mm legyen, ez ad annyi tartalékot, hogy az íj életre keltése során a karok hajlását biztonságosan és kényelmesen beállíthassuk, anélkül, hogy attól kellene félnünk, hogy elfogy az anyag és veszélyesen begyengül az íj. Ha lehetséges, a szaru legyen hosszabb néhány centivel és szélesebb néhány milliméterrel, mint a kar, ez ad egy kis mozgásszabadságot a ragasztás folyamán.

Ne legyen repedés, szétválásra utaló jel a szaruban, ha ilyet tapasztalunk, azt a szarut ne ragasszuk fel, mert a későbbiekben csak problémát okoz. Ha az anyag vastagsága, és szélessége ezt lehetővé teszi, akkor az ilyen hibákat csiszoljuk ki az anyagból, ha nem, akkor ezt az anyagot másra használjuk fel.

A tengely iránytól való oldal eltérésekre szintén figyelni kell, ezeket is próbáljuk kicsiszolni, vágni az anyagból. Az ilyen jellegű eltérések hővel történő korrigálására nem sok lehetőség van, sajnos a szaru megjegyzi az elcsavarodást és hajlamos visszaállni rá, még akkor is, amikor már fel van ragasztva az íj magjára. Néhány íjépítő kollégától azt hallottam, hogy az ilyen jellegű csavarodások is javíthatók ha a szarut néhány napig beáztatjuk, majd rövid főzést követően a megfelelő formára szorítjuk és néhány napig így szárítjuk. Nem tudom, lehetséges, mindenesetre jobb ha a beszerzéskor figyelünk a jó anyagra és megelőzzük a problémát.

Ha lehetőségünk van rá és nem egész szaruról van szó, hanem lapokról, akkor próbáljunk olyan párt kiválasztani, ami hasonló keménységű, és nagyjából azonosan hajlik. Ezt elég nehéz megbecsülni, ha ugyanis teljesen megegyezik a szélessége és a vastagsága a két szaru lapnak, akkor is teljesen másképp hajlanak, hát még akkor ha esetleg néhány milliméter különbség már eleve van a lapok között. Törekedjünk a hasonló párok kiválasztására, ez a későbbiekben meghálálja magát.

2. A szaru előkészítése ragasztáshoz

Az előkészítés alapvetően három lépcsőből áll, ezek pedig:

– a szaru kivágása ( ha nem lappal dolgozunk, hanem  egész szarvval, akkor célszerű ezt a munkát szalagfűrész és csiszológép segítségével végez(tet)ni , ezek nélkül ez eléggé komplikált és kínlódás jellegű lesz….) A vágás folyamatára Karpowicz összeállított egy kis képes tájékoztatót, itt lehet megtalálni: http://www.atarn.org/islamic/turkish_bow/cutting_horn.htm

– a maghoz csatlakozó felület felfésülése, rovátkolása. Ez lehet illeszkedő illetve nem illeszkedő kialakítású, mind a kettő működik és a lényeg mind a kettőnél ugyanaz: a ragasztóval érintkező felület növelése. Karpowicz szerint az erősebb íjaknál (100 font körül ill. felett) célszerű alkalmazni az illeszkedő rovátkolást. Ennek egy picit ellentmond az a tény, hogy a régi íjaknál ezt a módszert nem alkalmazták, pedig hát azért készültek erős íjak….. Mindegy, én általában az illeszkedő rovátkolást alkalmazom éspedig azért, mert a ragasztás során kevésbé csúszik el a szaru a magtól, valamint a kialakítása nem sokkal idő – és energiaigényesebb, mint a nem illeszkedő rovátkolás. Erre az alábbi eszközt alkalmazom, nem egy bonyolult kialakítású, viszont jól  működik. A képen éppen a magot rovátkolom vele, a szaru rovátkolása hasonló módon történik, ilyenkor a szarulapot leszorítom az elején és a végén egy egyenes oldalú lécre, majd az egészet rögzítem satuba.

– 15-20 réteg laza, (kb. 3%-os) forró enyvréteg felvitele a lapokra. Nagyon fontos ez a lépés, mivel a szaru eléggé rosszul veszi fel a ragasztót. A réteg száradjon meg és csak utána vigyük fel a következőt, különben csak maszatolunk és fellazítjuk az előző réteget. A művelet végére a szaru felülete olyan, mintha lakkal lenne bevonva. A rétegek felvitelére használjunk hosszú, puha szőrű ecsetet, így kevesebb buborék képződik a felvitel során, valamint a száradáshoz fordítsuk az oldalukra a lapokat az esetlegesen képződött buborékok eltávolítására.

Ragasztás:

Mielőtt a szaru ragasztásához kezdenék még a fa magot is bekenem 4-5 réteg laza enyvréteggel (a kőris és a juhar is elég jól felveszi az enyvet) és hagyom megszáradni a szarulapokkal együtt.

Magának a ragasztásnak a végrehajtására különböző módszerek és eszközök léteznek, nem térek ki mindegyikre. Az általam alkalmazott módszerhez egy sablonra és 6-7 szorítóra van szükség. Fontos, hogy a sablon alja és a maggal érintkező része is “derékszög-párhuzam” legyen, a sablon stabilan álljon az alján, jól feküdjön fel és ne billegjen, különben a szaru ragasztásunk nem lesz tökéletes. Régebben nem használtam sablont, egyszerűen rászorítottam a szarulapot a magra a szorítókkal és megvártam, hogy megszáradjon. Ez többször is azt eredményezte, hogy a szarulap nem jó síkban feküdt fel a magra, volt benne tekeredés. Amióta ezt a sablont használom, ilyen probléma nem merült fel. A sablon két oldalára tipliket is befúrtam-ragasztottam, ezekbe lehet  – ha szükséges – plusz szorító eszközt (gumi, zsinór) beakasztani.

A ragasztáshoz szükség lesz még  fém vagy fa lapokra, amit a szaru és a szorító közé lehet tenni, hogy a szorítás erejét  egyenletesen eloszlassuk végig a szarun és ne csak egy pontra koncentráljuk. Ha fémet használunk, annak megvan az az előnye, hogy felmelegíthetjük és igy a ragasztás során az esetleges korrekciók végrehajtására több időnk van, az enyv lassabban gélesedik és jobban terül az anyagon.

A ragasztáshoz 30-40%-os töménységű bőrenyvet használok. Fontos, hogy a ragasztás folyamán minden legyen forró, de legalábbis meleg. Tehát legyen forró (de ne forrjon!!) az enyv és melegítsük fel (hőlég-pisztoly, rezsó) a szarulapot, a magot és a fémlapokat is. A szorítók legyenek előkészítve, kézközelben, ne akkor kelljen keresgélni és állítgatni őket, amikor a ragasztó már gélesedik…..

A sablonra illesztem a magot és az egészet stabilan rögzítem valami sík munkafelületre. Célszerű valami anyagot (papír, alufólia) tenni a sablon és a mag közé, az enyv ki fog folyni és kellemetlen meglepetésekkel tud szolgálni másnap…

A forró enyvet felkenem a magra és a szarulapra is, majd még úgy forrón összeillesztem őket. Ilyenkor veszi jó hasznát az ember az illeszkedő rovátkolásnak, ugyanis a két felület kevésbé hajlamos elcsúszni egymáson (legalábbis nem oldal irányba, ami már egy nagy előny). Egyéb esetben egy kicsit sakkozni kell az összeillesztés során. Karpowicz vár egy kicsit, hogy az enyv egy picit dermedjen, így nem annyira csúszkál el egymáson a két felület. A szorítók felhelyezését középen kezdem, és először a markolat irányába haladva, 5-6 cm-ként felhelyezek egyet (a fémlapot természetesen már elhelyeztem a szarun…). Ha a végére értem, középről folytatom a szarvak irányába. Ha látjuk, hogy az enyv préselődik kis a szaru két oldalán, akkor jól csináljuk. Ha itt is a végére értem, akkor általában egy kicsit visszamelegítem ez egészet hőlégpisztollyal (ekkorra már elkezdődik a gélesedés, a hő segít abban, hogy a ragasztó egyenletesen kitöltse a hézagokat és réseket a szaru és a mag között). A szorítók között gumikarikákat is felrakok és jó keményre húzom őket, remekül kiegészítik a szorítókat és készen is van. Az egészet félrerakom száradni 2-3 napra, majd a szorítókat és gumikat le lehet szedni. Megvizsgálom a ragasztást, ha kell a hézagokat még oldalról kitöltöm enyvvel, majd ismétlem a ragasztást a másik oldali szarulappal is.

A frissen ragasztott karokat nem szabad terhelni (hajlítani), legalább 3-4 hetet biztosítsunk a megfelelő száradásra de a kisebb igazítási munkákkal lehet tovább haladni.

Visits: 715