Kategória: Íjépítés – Composite bow building

Burkolás, íj védelem 1.

Régóta tartozom ezzel a topikkal és ráadásul az íjkészítésnek egy nagyon fontos mozzanatáról van szó. A sok munka és időráfordítással elkészült íjnak a lehető legjobb védelmet kell biztosítani a mindennapos használat során fellépő sérülésekkel szemben, illetve óvni kell a nedvességtől, párától. A jól levédett és burkolt íj sokáig megőrzi épségét, az igényesen kivitelezett munka pedig még jobban kiemelheti az íj szépségét.

Az íj védelméhez felhasznált természetes anyagok köre eléggé szűkös, ami nem véletlen. Az ideális anyag vízálló, rugalmas, jól ragasztható és nem utolsósorban tartós. Ezeknek a követelményeknek két fajta anyag felel meg és az idők során szinte csak e két anyag alkalmazása terjedt el. Ez a két anyag pedig a kéreg és a bőr. Természetesen lehetséges az íj védelmét időlegesen egyéb, az íjra felkent vízálló kencékkel is biztosítani, pl. a jól bevált sellakkal, amit közvetlenül az inazásra, több rétegben felhordva az íj vízállósága úgy-ahogy megoldott. A sellak ráadásul természetes anyag, még ha autentikusnak nem is igazán nevezhető  (A felhasználásához alkohol kell, aminek az előállítását – megfelelő tisztaságban – ha jól tudom csak a 15. században oldották meg, tehát előtte valószínűleg nem alkalmazhatták). Egyéb vízálló anyagok – pl. a különböző gyantákból növényi olaj hozzáadásával készített lakkok- felhasználása szintén elterjedt volt (a török íjaknál különösen) és ezeket szintén fel lehet használni közvetlenül az inazásra is (indiai és perzsa íjaknál előszeretettel alkalmazták ezt a technikát). Ezek az anyagok azonban nem igazán tartósak, időről-időre fel kell újítani őket, ráadásul a fizikai behatásoktól (ütődés, karcolás, dörzsölés stb.) nem igazán védik az íjat. Tehát a kéreg illetve bőr alkalmazása – természetesen ezek vízállóságának megoldása mellett- átfogóbb védelmet képes biztosítani az íj számára.

Kéreg:

A különböző fák kérgeinek felhasználása meglehetősen elterjedt volt. Többek között remek alapanyag nyíltegez számára is. Íjak burkolására azonban gyakorlatilag csak  nyírkérget használtak. Nagyon rugalmas, teljesen vízálló, jól ragasztható és elég könnyen elérhető anyag. Sajnos nem nálunk, a magyarországi nyírfák kérge nem annyira rugalmas, és általános minősége sem annyira jó, mint pl. az északi országokban előforduló típusoknak. A szóba jöhető országok: Finnország és Oroszország, esetleg Kanada. Az ebay segít….

A nyírfa kéreg már magában is remek vízállóságot biztosít, köszönhetően a kéregben található gyantás-szutykos anyagnak. Ezt az anyagot (nyírfa-szurok) egyébként hosszas, magas hőmérsékleten történő hevítéssel ki is lehet nyerni a kéregből, nagyon jó ragasztó anyag. A youtube-n van egy rakás videó a nyírfaszurok kinyeréséről…

Ha a nyírfa kérgét a felrakás után még esetleg sellakkal is lekenjük, az íj gyakorlatilag teljesen vízálló lesz.

A nyírfa kéreg felrakása az íjra nem túl bonyolult dolog. A megfelelő vastagságúra ledolgozott (kb. 0.5 mm) kérget a megfelelő hosszúságra és szélességre le kell vágni (az ínvonalon érjen túl kb. fél centivel), majd meleg vízbe beáztatni (a kéreg nem fog átázni, csak valamennyit puhul). Az ínréteget le kell kenni meleg enyvvel (az inazáshoz használt sűrűségű jó lesz). A kéregről le kell törölni a vizet, majd erre is felkenem az enyvet és mehet fel az íjra. Ha esetleg valamelyik hajlásnál nem akar megtapadni a kéreg (próbálja kirúgni magát), akkor ideiglenesen az a részt papírszalaggal leragasztom. Száradás után az ínvonalon le kell vágni a fölös kérget és gyakorlatilag készen vagyunk. Ahogy említettem, a kéreg magában is vízálló, de ha lekenjük még sellakkal, akkor az még védi a ragasztást is és teljesen jó vízállóságot biztosít az íjnak. És szép ragyogó fénye is lesz.

Nem szeretem a nyírfakéreg burkolást. Egyrészt Magyarországon jó minőségűt szinte nem lehet beszerezni, másrészt ránézésre és tapintásra is olyan érzésem van, mintha műanyaggal lenne burkolva az íj. Persze ízlések és pofonok de én hanyagolom.

Az íj életre keltése – 4. Beállás

Az utolsó fázis az íj életre k20160923_141551eltése során az úgynevezett beállási szakasz. Ez a rész kb. 2-3 hónapig tart és a végére az íj b20160619_135717eáll a végleges formájára. Ennyi használat után az inazás a megfelelő részeken megnyúlt (meg is gyengült, de a megfelelő pihentetésekre az íj többé-kevésbé visszanyeri az ajzás előtti alakját). Ha ezek a pihentetések megvannak, az íj tovább már nem fog gyengülni ( a melegebb időjárásról most nem beszélek) vagy csak igen lassan. A törökök ezen a gyengülésen hőkondicionálással javítottak, az íjat (itt most a távlövő íjakról van szó, nem a harci íjakról) néhány órára felfűtött “dobozokban” tárolták. Én is tapasztaltam, hogy az autó hátuljában tárolt íj (máshol nem lehetett, a Kurultájon voltunk a fiammal) 2 nap után meglepően reflexesebb lett mint előtte.20160923_19295420160923_194409

Már az előzőekben is említettem, hogy az íjak nagyon sokáig kiszolgálnak bennünket, és ezért csak annyit kell tennünk, hogy hetente legalább kétszer felajzzuk, beállítjuk és használjuk őket.Persze a szarus íjakat óvni kell a közvetlen hőtől és nedvességtől, amit a megfelelő felületkezeléssel biztosítani tudunk. Erről majd a következőkben lesz szó.

Az íj életre keltése – 3. Tiller

Ezúton is felhívnám a tisztel20160530_180700t íjkészítő magyar emberek figyelmét, hogy valami magyar szakszót talá20160531_201446ljunk ki erre a munkafolyamatra. A tiller angol szó, arra a tevékenységre utal, amikor a az íj karjainak hajlását alakítjuk megfelelőre. Hosszabb folyamat is lehet, közben naponta többször is felajzuk az íjat, feszítjük, ellenőrizzük a hajlást, korrigálunk, ha kell anyagot távolítunk el, ha kell hővel befolyásoljuk a hajlást és íveket. Eléggé egyéni dolog, végül is mindenki olyan hajlást alakít ki, amilyet szeret. Alap eset ugyebár, hogy az íj felső karját egy picit gyengébbre állítjuk, ezzel a feszítéskori alsó és felső kar közötti aszimmetriát korrigáljuk. De ahogy már említettem, ez mind egyéni ízlés dolga…..

full-draw

Az íj életre keltése – 2. Első ajzás

Az íj kibontását nem kell elkapkodni, ahogyan az ajzást sem. Pontosabban nem az ajzást, hanem az  azt megelőző fázist, az íjkarok tepelikre feszítését. A tepelik (vagy teplik) nagyon hasznos eszköz, az íj karok íveit, azok hajlását “tanítjuk” a segítségével.

Miután fent van mind a két tepelik, hagyom néhány órát nyúlni az ínt, ha nagyon erős az íj akkor egy teljes napot. A tepeliken lehet még az esetleges csavarodásokon, tengelytől elálló szarvakon dolgozni, ellentétes irányba csavarni.20150303_181859-1200x675

A tepelik után az ajzó táblára került az íj, ahol tovább lehetett nyújtani a karokat, illetve a táblának megvan az az előnye, hogy az ajzáshoz megfeszült íjnál meg lehet mérni a szükséges ideghosszt, és az ajzó ideget ennek megfelelően lehet hurkolni.

20150304_092108-1200x393

Ezek után jöhet az igazság pillanata, azaz az első ajzás. Miután rákerült az ideg, azonnal kiderül, hogy melyik oldal az erősebb, vagy legalábbis melyik oldalra tolódott el az íj balansza. Az erősebbik oldalról vegyük le először a tepeliket, ezt az oldalt a térdünkönt hajlítgatva állíthatunk a karok egyensúlyán.

20150304_123022-1200x67520150304_170209-e1426327428228-1200x675 Szerencsés esetben ez elég is a beállításhoz, (nekem még soha nem volt ilyen szerencsém) ha nem, akkor az erősebbik kar szarujából – nagyon óvatosan – anyagot kell eltávolítani (kaparni, citlingezni). Egyszerre mindig csak kis mennyiséget, néhány vonást távolítsunk el és folyamatosan ellenőrizzük a karok egyensúlyát. A jó beállítás csak idő és türelem kérdése…

Miután a nagybani egyensúlyt sikerült elérni, vegyük le a másik tepeliket is. Ha még mindig eltérés van a karokban, a gyengébbik oldalon az ideget szorítsuk egybe a karral, így megfeszítve az erősebb oldalt és folytassuk tovább a karok egyensúlyozását. Nem kapkodok, ha esetleg a szarvakban is van elhajlás, közben azokat is korrigálom. Ha ügyesen dolgozunk a karok előbb-utóbb egyensúlyba kerülnek:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az íj életre keltése – 1. Kibontás

A száradás során az 28-sza%cb%87radal-ta%c2%b6ra%c2%b6k-k-1200x675íj elképesztő formát vesz fel, az ismerőseim amikor ilyen alakban látják a készülő íjakat, nem igazán tudják elképzelni, hogy hogyan lesz ebből működőképes íj. Ez alatt a lassú folyamat alatt az íj teljesen vissz17-1200x675ahajlik és ebben a formában rögzül. A megszáradt inazás alaposan megrövidült és a kibontás során ennek a rövidült ínrétegnek a megnyújtása, és magának az íjnak egy kicsit  kezelhetőbb “C” formára történő alakítása a feladat.

Ehhez a munka folyamathoz egy nagyon fontos eszköz az un. asa gezi. Ez egy olyan fa rúd, amely alkalmas a karok szétfeszítésére, illetve a biztonságos rögzítésre. Én ilyen formát használok, de ahány ház annyi szokás….. 36-1-kibonta%cb%87s-1200x675

A kibontás során a legfontosabb dolog a türelem. Ne dolgozzunk hidegben és ha nagyon ki van száradva az íj, akkor én előtte a fürdőszobában szoktam tárolni 1-2 napot, hogy a párás környezetben egy kis nedvességet szívjon magába az íj, ezzel is növelve a hajlékonyságát.

Mielőtt nekilátok a bontásnak, az íj hajlós, domborodó részeinél le szoktam bandázsolni az íjat. Különösen a török íjak hajlamosak a kasan eye-nál és a markolat utáni átmeneti részen arra, hogy a kibontás és a későbbiekben a tepelikre feszítés során az inazás elváljon vagy egymástól, vagy a magtól. Egyik sem jó, tehát inkább óvatos vagyok vele. Később, amikor az ín már megnyúlt és az íj beállt a végleges formájára, a bandá33-2-ideiglenes-banda%cb%87zs-1200x675zs elhagyható (én akkor sem szoktam, ínból készítek végleges kötözést, engem nem zavar, az íj pedig nagyobb biztonságban van).

 Ahogy már említettem, a szétfeszítéssel lassan haladok, engedem nyúlni az ínt. Itt már figyelni kell a szimmetriára is, ha valamelyik oldal erősebb és kevésbé haj20150303_160028-1200x675lik, enyhén megmelegítem a merev részt (max. hajszárító meleget használok, több ennél a fázisnál biztosan nem kell). Ha valamelyik kar, illetve szarv tekeredik, akkor azt is most kell kijavítani. A módszer ugyanaz, enyhe melegítés, majd az ellentétes oldalra tekerés. Ilyenkor kicsit 18-1200x675túltekerem a korrigálást, hogy az anyag kihűlve a megfelelő pozícióban rögzüljön. A bontás végére a karoknak szimmetrikusnak kell lenniük, a szarvakban nem lehet elhajlás, tekeredés, tengelyben kell állniuk.

Az íj életre keltése.

Azt hiszem, nagyon is illik az a szó ide, hogy “életre”…Egy működő szarus íjnak mindene él. Egyrészt csak szerves anyagokból áll, olyanokból, amik valaha éltek , mozogtak, másrészt az idáig stagnáló, mozdulatlan anyagtömeg átmegy egy olyan állapotba, amikor csupa vibrálás és energikusság jellemzi,  csupa feszültség és lendület, még akkor is, amikor éppen nem lövünk vele csak felajzva várja, hogy végezhesse a dolgát. Nos, ezt az erőt, életet és energiát kell most olyan alakra formálni, amiben mindez működő egységet alkot.

Az íjépítés eme szakaszát négy részre bontanám, ezek pedig a következők:

1. Kibontás

2. Első ajzás

3. Tiller

4. Beállás

       A különböző szakaszokra fordítandó idő íjanként más és más, minél erősebb egy íj annál tovább tart az 1-3. szakasz (jellemzően 1-2 nap szakaszonként). A negyedik szakasz kb. 3 hónap, ez alatt a folyamatos használat eredményeképpen előjönnek azok a hibák, amiket korrigálva az íj beáll a végleges formájára. Ezzel azonban nem ér véget az íj alakítása, egy szarus íjnak az a vége, ha nem használják, illetve használat előtt nem végzik el a szükséges beállítást. Ilyenkor “elmászik” a középvonal, nem jó a balansz, tekeredik a kar stb. Ellenben egy jól elkészített szarus íj, amit legalább hetente felajzunk és lövünk vele, alkalmanként korrigálva és beállítva az íjat, gyakorlatilag elnyűhetetlen.

hun.lovas-n11

Száradás 3.

A száradás során még egy lehetséges munkafolyamatot el lehet végezni, ez pedig a szarvak kialakítása. Török íjak esetében ez nem annyira fontos, hiszen ezeknek a szarvait – bár precíz munkát igényel de – viszonylag hamar el lehet készíteni. Az itt jelentkező utólagos inazási munka sem jelentős, kis felületről van szó, ami gyorsan me26-utsal-inaza%cb%87s-uta%cb%87n-1200x834g fosza%cb%87rada%cb%87s-1200x1013g száradni, akkor is, ha csak az íj tillerezése után végezzük azt el.

A magyar íjak esetében viszont, amikor a szarvakat valamilyen más anyaggal (szaru, csont, agancs) burkoljuk, ez már sok munkát – főleg sok száradási időt kívánó munkát – jelent, amit az íj száradása során el lehet végezni. De!!!

Az első pár íj elkészítése során ezt nem javaslom. Valószínűleg lesz kisebb-nagyobb tekeredés az íjban, amit a tiller során kell majd kijavítani, illetve több, mint valószínű, hogy a szarva20141216_141105-1200x675k nem lesznek az íj tengelyében, amit szintén javítani kell. Ez esetleg olyan mértékű is lehet, amit szimpla melegítéssel és ellentétes irányba történő csavarással már nem lehet javítani, szükség lesz a szarv megfelelő oldalra történő “eltolására” is, amit viszonszarvbora%c2%adta%cb%87s1-1200x675t akkor már  nem tudunk végrehajtani, ha a szarv végleges formája már ki van alakítva. Figyeljünk erre, majd ha már kialakul egy kis rutin, akkor lehet előre dolgozni egy picit.

A merevítés felrakása során ügyeljünk a megfelelő anyagvékonyításra. Valamennyi anyag, ami felkerül a szarvakra – talán a megfelelően kidolgozott agancs kivételével – növelni fogja a szarvak tömegét, ez pedig a teljesítmény rovására megy. Fontos a dekoráció és ez végül is korhűséget is jelent, de ettől még nem szabad, hogy lassú legyen az íj. Ehhez is kell tehát a megfelelő fonterő, ha egy eleve gyengébb íjat próbálunk csonterősítéssel díszíteni akkor az az íj menthetetlenül lassú lesz. Ezek nélkül viszont nem magyar a magyar íj!!!

Száradás 2.

Nem kell teinazás-csiszolása-e1425139454556-1200x2133ljesen inaktívnak lenni a száradás alatt. Azon kívül, hogy ügyelünk a tekeredésre, van néhán20141026_162805-1200x675y munkafolyamat, amit ilyenkor el lehet végezni. Kb. a harmadik hétre az íj annyira kiszáradt, hogy az inazást el lehet kezdeni formázni. A formázás az ín  réteg simítását, egyenletessé tételét jelenti. El kell távolítani a szarura ragadt fölösleges enyvet is, itt ki kell alakítani az esztétikus ínvonalat. A munkához reszelőre, esetleg bőrráspolyra, késre (citlingre) és csiszoló papírra van szükség, valamint az ínvonalhoz még ragasztóra.  Ne használjunk durva ráspolyt és próbáljunk a szilárd anyag (szaru) irányába dolgozni, így nem mar bele a reszelő az inazásba és nem tép ki több anyagot a kelleténél. Amikor már a fölös anyagot eltávolítottam, rátérek a citling vagy kés használatára az egyenes  ínvonal kialakítása érdekében. Itt is óvatosnak kell lenni, ne vágjunk bele se az inazásba se a szaruba. Az ínvonalnak a munka végére átmenet nélkül kell belesimulnia a szaruba. Ezt egy kis csiszolópapírral jobban elősegíthetjük. Amikor szép sima az egész, akkor az ínnvonal-kialakĂ­tás-e1425139842794-1200x675vonalrészt lekenem kb 10%-os enyvvel az esetlegesen felszakadt kis ínszálak leragasztásához is, ilyenkor már ügyelek arra, hogy a szarura csak annyi ragasztó kerüljön, amennyi feltétlenül kell, hiszen ezt később még finom csiszoló papírral el kell majd távolítani a szaruról. Amikor 20141209_145014-1200x675megszárad, kb így néz ki:

Az íjkar hajlós részein is csiszoljuk simára az inazást, fokozottan ügyelve arra, hogy nehogy belevágjunk (reszeljünk) az ínrétegbe. Ezt a részt viszont csak nagyon vékony enyvvel (5-10%) eresszük be a művelet végén, lerag20150228_172417-1200x675asztandó az esetlegesen felszakadt szálakat. A törökök a száradás kb. harmadik hónapjában a csiszolás után nagyon vastag ragasztóval eresztik be az íjat és így hagyják megszáradni. Sok mindenre ez a módszer nem jó, azon kívül, hogy lassítja valamennyire a száradást és feltölti az esetleges mélyedéseket az inazás felszínén. Ez a réteg eléggé egybeérik ugyanis az ínréteggel ahhoz, hogy egyszerűen le lehessen csiszolni a száradás végen és ez okozza (ebben a rétegben keletkeznek) azokat a kereszt irányú repedéseket, amik jól láthatóak az első ajzás közben a török mestereknél. Ráadásul olyan hanggal reped a ragasztó, hogy a frászt hozza az emberre, én gyorsan le is szoktam erről. Az inazásnak kell olyan minőségűnek lennie, hogy ne kelljen ezt a módszert alkalmazni.

cem-Ă­ja-300x225

Atarn-ról való a kép, egy török mester munkája, jól láthatóak azok a bizonyos keresztirányú repedések a vastag enyvrétegben. Egyébként csak esztétikai jelentősége van de én nem szeretem…

Száradás 1.

Az íjkészítés során a türelmet leg25-magyar-1.-inazás-1200x675inkább igénybe vevő folyamathoz érkeztünk, ez pedig az íj száradása. A megfelelő száradási időről eltérőek a vélemények, általánosságban elfogadott, hogy a tökéletes száradáshoz legalább hat hónap kell, de külföldi fórumokon olvastam olyan török íjas mesterrőlszáradás-1200x1013 is, aki két évig szárítja az igazán jónak szánt íjait. Valószínűnek tartom, hogy az ilyen hosszú szaradási idő az igazán teljesítményre kihegyezett (távlövésre készült) íjaknál a legfontosabb, azoknál, amelyeknél nincs “tartalék anyag” az igénybevétel elviselésére, minden anyagból (ín, szaru, fa, ragasztó) a lehető legkevesebb kerül felhasználásra, tehát azoknak a lehető legtökéletesebben kell “összérniük” az extrém igénybevétel elviseléséhez. Viszont az első íjaknál a tanulási folyamathoz, a tapasztalatszerzéshez nem igazán az a célravezető, ha várunk két évet, különösen nem akkor, ha valami probléma adódik, az íj törik, valami leválik a tiller során és kezdhetjük előlről a munkát (és közben már arra sem emlékszünk, hogy mit csináltunk az elején, mi volt a jó, mi a rossz. stb.) Ez nagyon el tudja venni a kedvet az egész íjépítéstől, ezért nem is igazán javaslom. Az első íjnál tökéletesen elég ha az utólsó inazást követő negyedik hét után elkezdjük az íjnak a “betörését”. Erre az időre az inazás annyira megszáradt, hogy az íj tökéletesen tud funkcionálni, teljesítménye észrevehetően nem lesz kisebb annál, mintha 6 hónapig száradna. Aztán később, ha életünk távlövő íját építjük, egy kicsit több ideig szárítjuk majd……

A fenti képeken magyar és török íj látható száradás közben. Ahogy az ín száradt az íjakon, a szarvakat minden nap egy kicsit közelebb húztam egymáshoz, egészen addig, amíg összeértek. Első íjaknál szintén nem szükséges ennyire összehúzni őket, bőven elég ha a két szarv között 15-20 cm távolság marad. Ez is elég ahhoz, hogy az íj megőrizze rugalmasságát, “alakállóságát” és ne legyen húrkövető, viszont nagyban megkönnyíti az íj kibontását majd az íj életre keltése során. A száradást kövessük figyelemmel, a tekeredés legkisebb jelére is reagálni kell ( a száradó íjat le kell stabilan szorítani, a megfelelő magasságban alátámasztani és így rögzíteni legalább 1-2 hétig, amikorra is az íj “beáll” a megfelelő alakra). szárĂ­tĂł-állványHála az égnek nagyon ritkán, de azért vannak nagyon extrém esetek is, amikor nem sikerül megállítani a tekeredési folyamatot és az íj menthetetlenül eltekeredik a száradás során, nem segít rajta semmilyen utólagos formázás, alakítás, melegítés sem. Nagyon frusztráló a dolog, remélhetőleg bennünket elkerül. Aki íjat épít, az előbb-utóbb találkozni fog ezzel a tekeredési problémával, tehát jó ha a szemünket a száradó íjon tartjuk, és a tekeredést azonnal korrigáljuk. A neves amerikai íjkészítő, James Parker ki is talált a tekeredés-mentes szárításhoz egy állványt, jó megoldásnak tűnik, megosztom itt is.

Inazás / Sinewing 2.

Méretezés.n-mĂ©rĂ©s-1200x675

Az íjra kerülő ín mennyisége meghatározza az íj lőtulajdonságait ( elsősorban az íj erősségét). Karpowicz azt írja, hogy az íjra kerülő ín és ragasztó mennyisége az íj összsúlyának mintegy harmadát teszi ki. Ezen harmadon belül pedig az ín és az enyv súlya 50-50%. Ha tehát például van egy 360 gramm súlyú, inazáshoz előkészített magunk, akkor a felkerülő ínmennyiség          90 gramm és ez a mennyiség az inazás során kb hasonló mennyiségű enyvvel kerül fel az íjra.

Ezeket az értékeket Karpowicz a török típusú íjakhoz adta. Természetesen egy magyar íjon ez az arány változhat valamennyire (teljesen be van inazva a markolat, vagy csonttal van burkolva, rajta van-e már a csont – szaru, agancs- a szarvakon) de érdekes módon nem annyira kirívó értékkel.  A fenti példából kiindulva, egy – a már előzőekben leírtak szerint kialakított maggal, tehát kb. 4-5mm vastag szaru és az ennek megfelelő 3-4 mm famaggal kialakított – magyar íj a 90 gramm súlyú ínnal kb. 65-75# erősségű lesz, esetleg valamivel erősebb. 80 gramm ínnal ez az érték – nagyon saccolva – kb. 55-65# közötti lesz. Kevesebb ínnal ne számoljunk, különösen ne első íjnál, hiszen az erősségen túl az ínvastagság az íjnak a megfelelő hajlásbiztonságot is nyújtja (Ne feledjük a semleges zónát, amelybe a famag túlnyomó részének lennie kell ahhoz, hogy ne törjön, vagy váljon le a szaruról. Ha az inazás vagy a szaru – vagy mindkettő – túl vékony, akkor a famag ebből a semleges zónából nagyon kiesik és előbb-utóbb törik vagy a ragasztása leválik).markolat-metszet-244x300

A már megszáradt ín a hajlós részemancsu-Ă­j-keresztmetszetken kb. 2-2,5 mm vastagságú. Egyéb részeken ez az érték más, a markolatnál például vastagabb, a szarvaknál vékonyabb.

Rétegek

Az ínrétegek száma 2 vagy három lehet. Pontosabban lehet több is de ez a rétegszétválás lehetőségét növeli, érdemben pedig nem ad többet az íjnak. A törökök régen általában két rétegben vitték fel a szükséges ín mennyiséget, ez dokumentálva van, sajnos magyar íjakról ilyen adat nem áll rendelkezésünkre. A megmaradt íjakon pedig már nem lehet pontosan kivenni a rétegek számát, valószínűsíteni lehet ezeknél is a 2-3 réteget. Az íjkészítő kollégák általában 3 rétegben viszik fel az inazást, én szeretem 2 rét1.inazás-után2-e1424785479592-1200x2133egben megoldani, ezzel is csökkentve a rétegszétválás esélyét. Pontosabban fogalmazva én is 3 alkalommal inazok, de az első alkalommal csak az íj széleire, oldalára viszem fel az inazást, illetve a szarus oldalon az ínvonalra. Ez az a réteg, aminek a száradása után az íj alakját, pontosabban a szélek vonalát még lehet alakítani, illetve ez ad egyfajta keretet az 21-inazás-e1424785347768-1200x2133íjra kerülő további két rétegnek.

Miután ez a réteg megszáradt (kb. 5 nap) lecsiszolom, kialakítom a szélek végleges formáját illetve az íj alakját. Ha esetleg valahol még hiányzik ín, akkor azt még pótlom és megvárom, hogy az is megszáradjon

Ezután következik a tulajdonképpeni első réteg felvitele. Egyszerre kb 35-40 gramm inat viszek fel ilyenkor az íjra, a második rétegnél pedig kb 30 grammot. (A szélekhez kb 15-20 gramm kell). A száradási idő változó, mivel télen szoktam inazni, ezért a száradás jóval lassabb mint nyáron, ami a jó inazás elengedhetetlen feltétele. Ne inazzunk nyáron, csak ha nagyon muszáj és csak akkor, ha van valami hűvösebb helyiségünk (pl. pince) a száradáshoz. Egyébként az íj túl gyorsan fog száradni, az inazásban repedések keletkezhetnek, az általános minősége az egész munkának rosszabb, mintha télen csinálnánk.  Tehát nyáron lövünk meg tillerezünk, télen pedig inazunk és forralt borozunk!

Az inazásnál az úgynevezett török módszert szoktam alkalmazni. A szükséges inat kimérem, karonként csoportosítom, majd ezeket is addig n-elrendezĂ©s1-e1424787378651-576x1024csoportosítom (tovább felezem) amíg addig a mennyiségig jutok el, amit egyszerre fogok felvinni. Ezeket az adagokat is úgy rendezem, hogy a szálakat kb. 5-6 cm-rel elcsúsztatom egymás mellett, vagyis az egyik szál az fent lesz hosszabb 5 cm-rel, a mellette lévő pedig alul. Így még 10 cm-rel meg lehet növelni az ínhosszúságot, valamint a végek jobban elvékonyodnak és így jobban ráültethető a következő adag. Miután így elrendeztem az összes felkerülő ín-adagot, összegumizom őket, majd ügyelve arra, hogy ne keveredjenek jól beáztatom meleg vízben.

A vízbe pár csepp mosogatószert is szoktam tenni, az sem baj, ha habzik egy kicsit. Legalább egy órát áztatom benne az inat, teljesen felpuhulnak, illetve ha volt rajtuk még esetlegesen valami zsiradék, az is leázik, lemosódik róluk.

Közben melegszik az enyv, (kb. 25%-os), amivel a magot is jól átkenem még mielőtt az inazáshoz kezdenék. Az íjkarokat reflexelem, azaz egymáshoz húzom őket (finoman, nem kell túlzásba esni). Az enyvnek olyan melegnek kell lennie, hogy a kezünk még 22-inazás1-e1424789612304-1200x2133kényelmesen elviselje. Ha ennél melegebb, akkor nem tudunk vele dolgozni, illetve az ín is összerántja magát és használhatatlanná válik (megfő gyakorlatilag). Miután az enyv felmelegedett, igyekezzünk melegen is tarnmosás-1200x675tani, pl. az enyves edényt meleg-vizes fazékba állítjuk. Így szinte az inazás végéig melegen marad, nem kell arra pazarolnunk az ín gélesedési idejét, hogy újra kelljen melegíteni a ragasztót.

A törökök szoktat így inazni, ahogy a mellékelt fotó is mutatja. Bő folyó, meleg vízben kiáztatom a felrakandó ínköteget, hagyom, hogy a víz rendezze sorba a szálakat. Ezután jól kinyomom a vizet belőle, majd mehet a ragasztóba. A koreaiak nem mártják közvetlenül a ragasztóba az ínköteget, hanem24-20141124_170435-e1424790996304-1200x2133 egy ecset-szerűséggel viszik fel rá a megfelelő mennyiségű ragasztót, szerintem ezzel a módszerrel jobban át lehet áztatnia az ínköteget, ugyanis valójában az a lényeg, hogy az ínköteget a ragasztó teljesen átjárja, ne maradjanak olyan részek benne, ahol csak vizes az ín és nem enyves. Miután a ragasztót az ínköteg felvette3.inazás-nedvesĂ­tĂ©s-1200x675, a fölösleget kinyomom belőle (nem túl erősen), majd mehet is fel az íjra. Az íjra ne egyszerre tegyük fel, hanem először csak az egyik végét, majd az íjra fokozatosan engedve, a másik kezünkkel azonnal le is nyomva és a levegőt a lehető legjobban kiszorítva belőle haladjunk az ínköteg másik végével. A kezünk legyen nedves, hogy ne ragadjon rá az enyv, hanem tudjuk simítani az ínat. A legfontosabb, hogy levegő ne maradjon az ínkötegben, mert ez gyengíti az inazást, azokon a részeken sokkal valószínűbb a szétválás, ügyeljünk rá! Szépen haladjunk, amíg az adott karral nem végzünk, majd ugyanezzel a módszerrel következhet a másik kar is. Közben az esetlegesen rosszul álló ínszálakat nedves fésűvel elrendezhetutolsĂł-inazás-1200x675jük, utána jól simítsuk le az ínköteget. Ha kész mindkét kar, az egészet át szoktam kenni meleg enyvvel, majd azonnal megy le az íj a hideg-hűvös pincébe, meghosszabbítandó a gélesedési-száradási időt. Am3.inazás2-1200x675i ez után jön, az már nem a török módszer. Miután annyira megszáradt, hogy az enyv már nem ragad, de még viszonylag puha egy kb. 250 cm hosszú, gumis vászonszalaggal (gatyagumi, de a szokásosnál szélesebb, kb. 4 cm-es) az egész íjat körbetekerem, ügyelve az azonos feszítő erőre, majd ellentétes feszítéssel mégegyszer körbetekerem (összesen két réteg gumi). Az így bepólyált íjat félrerakom hűvös helyre száradni. Másnap letekerem róla, ellenőrzöm az inazást, majd ismét visszatekerem rá és hagyom így megszáradni az inazást. A gumi tökéletesen összetömöríti az inazást, nincs rés, repedés rajta.

A száradással általában egy hetet szoktam várni, majd megy rá a második (végső) réteg inazás. Itt figyelni kell rá, hogy a teljes hajlós karon végigérjen az ínköteg, ne legyen toldás, ne hogy a későbbi használ26-utsĂł-inazás-után-1200x834at során itt váljon szét az inazás. Ezt is az előzőekben leírtak szerint gumizom és félreteszem száradni. A gumiszalagot rajta lehet hagyni teljesen a száradás végéig, régebben féltem tőle, hogy az inazás esetleg berohad alatta, ha sokáig rajta hagyom, de soha nem tapasztaltam ilyet. Nagyon tömör és jó minőségű inazást lehet így felvinni az íjra, bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki.

Íme a végeredmény: