A száradás során még egy lehetséges munkafolyamatot el lehet végezni, ez pedig a szarvak kialakítása. Török íjak esetében ez nem annyira fontos, hiszen ezeknek a szarvait – bár precíz munkát igényel de – viszonylag hamar el lehet készíteni. Az itt jelentkező utólagos inazási munka sem jelentős, kis felületről van szó, ami gyorsan me
g fo
g száradni, akkor is, ha csak az íj tillerezése után végezzük azt el.
A magyar íjak esetében viszont, amikor a szarvakat valamilyen más anyaggal (szaru, csont, agancs) burkoljuk, ez már sok munkát – főleg sok száradási időt kívánó munkát – jelent, amit az íj száradása során el lehet végezni. De!!!
Az első pár íj elkészítése során ezt nem javaslom. Valószínűleg lesz kisebb-nagyobb tekeredés az íjban, amit a tiller során kell majd kijavítani, illetve több, mint valószínű, hogy a szarva
k nem lesznek az íj tengelyében, amit szintén javítani kell. Ez esetleg olyan mértékű is lehet, amit szimpla melegítéssel és ellentétes irányba történő csavarással már nem lehet javítani, szükség lesz a szarv megfelelő oldalra történő „eltolására” is, amit viszon
t akkor már nem tudunk végrehajtani, ha a szarv végleges formája már ki van alakítva. Figyeljünk erre, majd ha már kialakul egy kis rutin, akkor lehet előre dolgozni egy picit.
A merevítés felrakása során ügyeljünk a megfelelő anyagvékonyításra. Valamennyi anyag, ami felkerül a szarvakra – talán a megfelelően kidolgozott agancs kivételével – növelni fogja a szarvak tömegét, ez pedig a teljesítmény rovására megy. Fontos a dekoráció és ez végül is korhűséget is jelent, de ettől még nem szabad, hogy lassú legyen az íj. Ehhez is kell tehát a megfelelő fonterő, ha egy eleve gyengébb íjat próbálunk csonterősítéssel díszíteni akkor az az íj menthetetlenül lassú lesz. Ezek nélkül viszont nem magyar a magyar íj!!!
Views: 222
