Szerző: BajanBow

Régóta tartozom ezzel a topikkal és ráadásul az íjkészítésnek egy nagyon fontos mozzanatáról van szó. A sok munka és időráfordítással elkészült íjnak a lehető legjobb védelmet kell biztosítani a mindennapos használat során fellépő sérülésekkel szemben, illetve óvni kell a nedvességtől, párától. A jól levédett és burkolt íj sokáig megőrzi épségét, az igényesen kivitelezett munka pedig még jobban kiemelheti az íj szépségét.

Az íj védelméhez felhasznált természetes anyagok köre eléggé szűkös, ami nem véletlen. Az ideális anyag vízálló, rugalmas, jól ragasztható és nem utolsósorban tartós. Ezeknek a követelményeknek két fajta anyag felel meg és az idők során szinte csak e két anyag alkalmazása terjedt el. Ez a két anyag pedig a kéreg és a bőr. Természetesen lehetséges az íj védelmét időlegesen egyéb, az íjra felkent vízálló kencékkel is biztosítani, pl. a jól bevált sellakkal, amit közvetlenül az inazásra, több rétegben felhordva az íj vízállósága úgy-ahogy megoldott. A sellak ráadásul természetes anyag, még ha autentikusnak nem is igazán nevezhető  (A felhasználásához alkohol kell, aminek az előállítását – megfelelő tisztaságban – ha jól tudom csak a 15. században oldották meg, tehát előtte valószínűleg nem alkalmazhatták). Egyéb vízálló anyagok – pl. a különböző gyantákból növényi olaj hozzáadásával készített lakkok- felhasználása szintén elterjedt volt (a török íjaknál különösen) és ezeket szintén fel lehet használni közvetlenül az inazásra is (indiai és perzsa íjaknál előszeretettel alkalmazták ezt a technikát). Ezek az anyagok azonban nem igazán tartósak, időről-időre fel kell újítani őket, ráadásul a fizikai behatásoktól (ütődés, karcolás, dörzsölés stb.) nem igazán védik az íjat. Tehát a kéreg illetve bőr alkalmazása – természetesen ezek vízállóságának megoldása mellett- átfogóbb védelmet képes biztosítani az íj számára.

Kéreg:

A különböző fák kérgeinek felhasználása meglehetősen elterjedt volt. Többek között remek alapanyag nyíltegez számára is. Íjak burkolására azonban gyakorlatilag csak  nyírkérget használtak. Nagyon rugalmas, teljesen vízálló, jól ragasztható és elég könnyen elérhető anyag. Sajnos nem nálunk, a magyarországi nyírfák kérge nem annyira rugalmas, és általános minősége sem annyira jó, mint pl. az északi országokban előforduló típusoknak. A szóba jöhető országok: Finnország és Oroszország, esetleg Kanada. Az ebay segít….

A nyírfa kéreg már magában is remek vízállóságot biztosít, köszönhetően a kéregben található gyantás-szutykos anyagnak. Ezt az anyagot (nyírfa-szurok) egyébként hosszas, magas hőmérsékleten történő hevítéssel ki is lehet nyerni a kéregből, nagyon jó ragasztó anyag. A youtube-n van egy rakás videó a nyírfaszurok kinyeréséről…

Ha a nyírfa kérgét a felrakás után még esetleg sellakkal is lekenjük, az íj gyakorlatilag teljesen vízálló lesz.

A nyírfa kéreg felrakása az íjra nem túl bonyolult dolog. A megfelelő vastagságúra ledolgozott (kb. 0.5 mm) kérget a megfelelő hosszúságra és szélességre le kell vágni (az ínvonalon érjen túl kb. fél centivel), majd meleg vízbe beáztatni (a kéreg nem fog átázni, csak valamennyit puhul). Az ínréteget le kell kenni meleg enyvvel (az inazáshoz használt sűrűségű jó lesz). A kéregről le kell törölni a vizet, majd erre is felkenem az enyvet és mehet fel az íjra. Ha esetleg valamelyik hajlásnál nem akar megtapadni a kéreg (próbálja kirúgni magát), akkor ideiglenesen az a részt papírszalaggal leragasztom. Száradás után az ínvonalon le kell vágni a fölös kérget és gyakorlatilag készen vagyunk. Ahogy említettem, a kéreg magában is vízálló, de ha lekenjük még sellakkal, akkor az még védi a ragasztást is és teljesen jó vízállóságot biztosít az íjnak. És szép ragyogó fénye is lesz.

Nem szeretem a nyírfakéreg burkolást. Egyrészt Magyarországon jó minőségűt szinte nem lehet beszerezni, másrészt ránézésre és tapintásra is olyan érzésem van, mintha műanyaggal lenne burkolva az íj. Persze ízlések és pofonok de én hanyagolom.

Visits: 303

Az utolsó fázis az íj életre keltése során az úgynevezett beállási szakasz. Ez a rész kb. 2-3 hónapig tart és a végére az íj beáll a végleges formájára. Ennyi használat után az inazás a megfelelő részeken megnyúlt (meg is gyengült, de a megfelelő pihentetésekre az íj többé-kevésbé visszanyeri az ajzás előtti alakját). Ha ezek a pihentetések megvannak, az íj tovább már nem fog gyengülni ( a melegebb időjárásról most nem beszélek) vagy csak igen lassan. A törökök ezen a gyengülésen hőkondicionálással javítottak, az íjat (itt most a távlövő íjakról van szó, nem a harci íjakról) néhány órára felfűtött “dobozokban” tárolták. Én is tapasztaltam, hogy az autó hátuljában tárolt íj (máshol nem lehetett, a Kurultájon voltunk a fiammal) 2 nap után meglepően reflexesebb lett mint előtte.

Már az előzőekben is említettem, hogy az íjak nagyon sokáig kiszolgálnak bennünket, és ezért csak annyit kell tennünk, hogy hetente legalább kétszer felajzzuk, beállítjuk és használjuk őket.Persze a szarus íjakat óvni kell a közvetlen hőtől és nedvességtől, amit a megfelelő felületkezeléssel biztosítani tudunk. Erről majd a következőkben lesz szó.

Visits: 214

Ezúton is felhívnám a tisztelt íjkészítő magyar emberek figyelmét, hogy valami magyar szakszót találjunk ki erre a munkafolyamatra. A tiller angol szó, arra a tevékenységre utal, amikor a az íj karjainak hajlását alakítjuk megfelelőre. Hosszabb folyamat is lehet, közben naponta többször is felajzuk az íjat, feszítjük, ellenőrizzük a hajlást, korrigálunk, ha kell anyagot távolítunk el, ha kell hővel befolyásoljuk a hajlást és íveket. Eléggé egyéni dolog, végül is mindenki olyan hajlást alakít ki, amilyet szeret. Alap eset ugyebár, hogy az íj felső karját egy picit gyengébbre állítjuk, ezzel a feszítéskori alsó és felső kar közötti aszimmetriát korrigáljuk. De ahogy már említettem, ez mind egyéni ízlés dolga…..

Visits: 216

Az íj kibontását nem kell elkapkodni, ahogyan az ajzást sem. Pontosabban nem az ajzást, hanem az  azt megelőző fázist, az íjkarok tepelikre feszítését. A tepelik (vagy teplik) nagyon hasznos eszköz, az íj karok íveit, azok hajlását “tanítjuk” a segítségével.

Miután fent van mind a két tepelik, hagyom néhány órát nyúlni az ínt, ha nagyon erős az íj akkor egy teljes napot. A tepeliken lehet még az esetleges csavarodásokon, tengelytől elálló szarvakon dolgozni, ellentétes irányba csavarni.

A tepelik után az ajzó táblára került az íj, ahol tovább lehetett nyújtani a karokat, illetve a táblának megvan az az előnye, hogy az ajzáshoz megfeszült íjnál meg lehet mérni a szükséges ideghosszt, és az ajzó ideget ennek megfelelően lehet hurkolni.

Ezek után jöhet az igazság pillanata, azaz az első ajzás. Miután rákerült az ideg, azonnal kiderül, hogy melyik oldal az erősebb, vagy legalábbis melyik oldalra tolódott el az íj balansza. Az erősebbik oldalról vegyük le először a tepeliket, ezt az oldalt a térdünkönt hajlítgatva állíthatunk a karok egyensúlyán.

Szerencsés esetben ez elég is a beállításhoz, (nekem még soha nem volt ilyen szerencsém) ha nem, akkor az erősebbik kar szarujából – nagyon óvatosan – anyagot kell eltávolítani (kaparni, citlingezni). Egyszerre mindig csak kis mennyiséget, néhány vonást távolítsunk el és folyamatosan ellenőrizzük a karok egyensúlyát. A jó beállítás csak idő és türelem kérdése…

Miután a nagybani egyensúlyt sikerült elérni, vegyük le a másik tepeliket is. Ha még mindig eltérés van a karokban, a gyengébbik oldalon az ideget szorítsuk egybe a karral, így megfeszítve az erősebb oldalt és folytassuk tovább a karok egyensúlyozását. Nem kapkodok, ha esetleg a szarvakban is van elhajlás, közben azokat is korrigálom. Ha ügyesen dolgozunk a karok előbb-utóbb egyensúlyba kerülnek:

Visits: 289

A száradás során az íj elképesztő formát vesz fel, az ismerőseim amikor ilyen alakban látják a készülő íjakat, nem igazán tudják elképzelni, hogy hogyan lesz ebből működőképes íj. Ez alatt a lassú folyamat alatt az íj teljesen visszahajlik és ebben a formában rögzül. A megszáradt inazás alaposan megrövidült és a kibontás során ennek a rövidült ínrétegnek a megnyújtása, és magának az íjnak egy kicsit  kezelhetőbb “C” formára történő alakítása a feladat.

Ehhez a munka folyamathoz egy nagyon fontos eszköz az un. asa gezi. Ez egy olyan fa rúd, amely alkalmas a karok szétfeszítésére, illetve a biztonságos rögzítésre. Én ilyen formát használok, de ahány ház annyi szokás…..

A kibontás során a legfontosabb dolog a türelem. Ne dolgozzunk hidegben és ha nagyon ki van száradva az íj, akkor én előtte a fürdőszobában szoktam tárolni 1-2 napot, hogy a párás környezetben egy kis nedvességet szívjon magába az íj, ezzel is növelve a hajlékonyságát.

Mielőtt nekilátok a bontásnak, az íj hajlós, domborodó részeinél le szoktam bandázsolni az íjat. Különösen a török íjak hajlamosak a kasan eye-nál és a markolat utáni átmeneti részen arra, hogy a kibontás és a későbbiekben a tepelikre feszítés során az inazás elváljon vagy egymástól, vagy a magtól. Egyik sem jó, tehát inkább óvatos vagyok vele. Később, amikor az ín már megnyúlt és az íj beállt a végleges formájára, a bandázs elhagyható (én akkor sem szoktam, ínból készítek végleges kötözést, engem nem zavar, az íj pedig nagyobb biztonságban van).

 Ahogy már említettem, a szétfeszítéssel lassan haladok, engedem nyúlni az ínt. Itt már figyelni kell a szimmetriára is, ha valamelyik oldal erősebb és kevésbé hajlik, enyhén megmelegítem a merev részt (max. hajszárító meleget használok, több ennél a fázisnál biztosan nem kell). Ha valamelyik kar, illetve szarv tekeredik, akkor azt is most kell kijavítani. A módszer ugyanaz, enyhe melegítés, majd az ellentétes oldalra tekerés. Ilyenkor kicsit túltekerem a korrigálást, hogy az anyag kihűlve a megfelelő pozícióban rögzüljön. A bontás végére a karoknak szimmetrikusnak kell lenniük, a szarvakban nem lehet elhajlás, tekeredés, tengelyben kell állniuk.

Visits: 220

Azt hiszem, nagyon is illik az a szó ide, hogy “életre”…Egy működő szarus íjnak mindene él. Egyrészt csak szerves anyagokból áll, olyanokból, amik valaha éltek , mozogtak, másrészt az idáig stagnáló, mozdulatlan anyagtömeg átmegy egy olyan állapotba, amikor csupa vibrálás és energikusság jellemzi,  csupa feszültség és lendület, még akkor is, amikor éppen nem lövünk vele csak felajzva várja, hogy végezhesse a dolgát. Nos, ezt az erőt, életet és energiát kell most olyan alakra formálni, amiben mindez működő egységet alkot.

Az íjépítés eme szakaszát négy részre bontanám, ezek pedig a következők:

1. Kibontás

2. Első ajzás

3. Tiller

4. Beállás

       A különböző szakaszokra fordítandó idő íjanként más és más, minél erősebb egy íj annál tovább tart az 1-3. szakasz (jellemzően 1-2 nap szakaszonként). A negyedik szakasz kb. 3 hónap, ez alatt a folyamatos használat eredményeképpen előjönnek azok a hibák, amiket korrigálva az íj beáll a végleges formájára. Ezzel azonban nem ér véget az íj alakítása, egy szarus íjnak az a vége, ha nem használják, illetve használat előtt nem végzik el a szükséges beállítást. Ilyenkor “elmászik” a középvonal, nem jó a balansz, tekeredik a kar stb. Ellenben egy jól elkészített szarus íj, amit legalább hetente felajzunk és lövünk vele, alkalmanként korrigálva és beállítva az íjat, gyakorlatilag elnyűhetetlen.

Visits: 181